Sándor-papagáj

Sándor-papagáj (Psittacula eupatria)

 

Átlagos hossza: 58 cm
Szárnya: 20-21 cm
Farka: 22-35 cm
Csőre: 3, 3.5 cm

Alapszíne fűzöld, kantárán halvány fekete szalag húzódik, pofatájéka és tarkója szürkéskékesen átszőtt, csőre alsó kávájától a tarkó felé elkeskenyedő fekete sáv húzódik, amely a tarkóján arányosan változó szélességű, rózsaszínű sávnak adja át a helyét. Szárnyán a fedőtollak és az evezők valamivel sötétebbek, utóbbiak belső zászlóit változó szélességű szürke szegély, a középső szárnyfedőket barnásvörös folt díszíti. Farkán a két középső toll felső felületének bázisa zöld, középső része világoskék, csúcsuk sárga, a külső tollak felső felülete fűzöld, az alsó felület egyöntetűen sárgás. Írisze fehéres-sárga, világoskék belső gyűrűvel. Csőre élénkvörös, csúcsa világosabb, lába hússzínű, később szürkés-sárga. A tojó színei halványabbak, nyakán a fekete, tarkóján a rózsaszínű sáv hiányzik, vállfoltja jelentéktelenebb, farka rövid. A fiatalok a tojóra hasonlítanak, felnőttkori ruhájukat 2-2,5 éves korukban veszik fel.

Mutációk: kobaltkék, fahéjszínű, lutínó.

Élőhelye: Srí Lanka, Kelet-Pakisztán, Nyugat-Afganisztán, India (a 18. szélességi foktól délre), Banglades, Hátsó-India északi és középső sávja, Andaman-szigetek.

Alfajok: A P. e. nepalensis a törzsalaknál valamivel nagyobb, pofatájéka és tarkója kékesebb. A P. e. magnirostris csőre erősebb, tarkóján a rózsaszínű sáv felett még egy keskeny, kék szalag húzódik, vállfoltja világosabb. A P. e. avensis tarkóján is látható ez a kék szalag, de csőre kisebb,
nyaka sárgás. A P .e. siamen sis tarkója enyhén kékes árnyalatú, vállfoltja halványabb, inkább vöröses, pofatájéka és nyaka sárgás.

Tápláléka: magvak, gyümölcsök, zöldségek, bogyók.

Tartása: tágas kalitkában, ill. volierben. Gondozójához szorosan kötődik. Néhány szó erejéig beszélni is megtanul. Szűk helyen búskomorrá válik, tolltépkedésre is hajlamos. Rágási igénye nagy, ülőfáját időnként cserélnünk kell. Hetenként 2-3 alkalommal permetezzük meg langyos vízzel.

Tenyésztése: könnyen költésre bírható. Fogságban a kotlási idő 4 hét, a kirepülési idő 6-7 hét, a hím is ül a tojásokon, és a fiókákat is eteti, bár néha agresszívvá válhat, s ez a kannibalizmusig fokozódhat. Mihelyt észrevesszük, hogy a fiókák tollait tépkedi, válasszuk el őket.

A legolcsóbb középkategóriájú madár. Egyes példányok hangutánzó készsége nagyon jónak mondható.

 

Kis Sándor-papagáj (Psittacula krameri)

Hossza: 40 cm
Szárnya: 15 cm
Farka: 20-27 cm
Csőre: 2 cm

Alapszíne fűzöld, hasán kissé sárgásabb árnyalattal. Nagyon hasonlít a P. eupatriára, de arányosan kisebb, a tarkótáji rózsaszín sáv itt csak keskeny szalag formájában van jelen. Vállfoltja nincs. Farka hosszú, a két középső toll felső felülete kissé kékes, csúcsuk sárgászöld, a külső tollak felső felülete zöld, az alsó felület egyöntetűen sárgászöld. Írisze halványsárga, szürkéskék belső gyűrűvel, csőre felső kávája mélyvörös, fekete csúcsi résszel, az átmenet fokozatos, az alsó káva fekete, bázisa sötétvörös, lába szürkés. A tojó kantárján a fekete vonal alig látszik, nyakán a fekete, tarkóján a rózsaszínű szalag nem látható, tarkója nem kékes, középső farktollai rövidebbek. A fiatalok a tojóra hasonlítanak, farkuk egészen rövid, csőrük
halványabb, íriszük szürkésfehér, 2,5 - 3 éves korukban színesednek ki.

Mutációk: lutínó, albínó, kék és izabellaszínű.

Élőhelye: a törzsalak élőhelye Nyugat-Afrika parti sávjától kezdve Kelet-Szudánig terjed, de a Nairobi Nemzeti Parkban is látható. Gondozójuktól elrepült példányok önállóan élnek Wiesbadenben, Triesztben és Barcelonában.

Alfajok: A P. k. parvirostris feje és pofatájéka élénkebb zöld, csőre kisebb. Élőhelye: Szudánban Sennar környéke, Észak-Etiópia, Északkelet-Szomália. A P. k. borealis a törzsalaknál nagyobb, fülfedői kékesek, hasa szürkés-zöld, csőre korall-vörös, az alsó káván feketés nyomokkal. Élőhelye: Nyugat-Pakisztán, India (a 20. szélességi foktól északra), Nepál, Burma, Hongkong, elterjedőben van Afganisztánban, Irakban, Kuvaitban és Egyiptomban. A P. k. manillensis a törzsalaknál nagyobb, fején a fekete, ill. rózsaszínű szalagok jól láthatók, csőre nagyobb, a felső káva korall-vörös, az alsó fekete. Élőhelye: India (a 20. szélességi foktól délre), Srí Lanka és
Romeswaram szigete, újabban Szingapúr környéke.

Lármás, nem félő papagáj, hangja talán még áthatóbb, mint nagy rokonáé. 3-4 tojást tojik. A költésben és a fiókagondozásban mindkét nem részt vesz. A kotlási idő 22-24 nap, a kirepülési idő 6-7 hét. Hamar megszelídül, hangutánzó képessége szerényebb. A mi klímánkon kora tavasszal pároznak.